Szoftverfejlesztő diákok online ballagása
András Áron: Primus – A ballagás című versét kockásította Kaczur Sándor – a szak egyik oktatója -, és az OKJ képzést lezáró tanórán kívüli digitális munkavégzés emlékére ezzel ballagtak a szoftverfejlesztők. Erre az izgalmas, lezáró, intenzív időszakra, és persze az eltelt két évre emlékeznek a diákok a saját maguk készítették a felvételekkel.
Vers:
Lassan négy félév eltelt most már,
Hogy minket minden nap a SZÁMALK képzése várt.
De mikor is kezdhetnénk mondani egy mesét?
Hiszen ezekről az élményekről egy nap is kevés.
Már megírtuk a Java forráskódjainkat mind,
Amit itt kaptunk, az szinte egy kincs.
Hiszen annyi pillanat, és még több emlék,
Melyek mellett elszállt a két év, akár a lepkék.
Minden nap felütötte a fejét a nevetés,
És az órákon való csapatban szereplés.
Voltak szebb, és persze rosszabb napok,
De végül eljött az idő, s mi lettünk az okosok.
És méltóak leszünk erre a jelzőre,
Még ha nem is értettünk meg mindent elsőre.
Viszont megtettünk mindent a hatékonyságért,
Az előttünk lebegő, fényes forráskódért.
Kitartottunk egymásért bárhogy jött szembe a szintaktikai hiba,
És a legnagyobb bajban is segített a Java példatár minta.
Lehet, néha élesek voltak a szavak,
De mégiscsak elmúlt egymás iránt a harag.
Hisz megvolt a másik Tanulótárs osztályú objektum felé a rendíthetetlen bizalom,
És együtt átküzdöttük magunkat eme óriási osztálykönyvtáron.
S közösen játszottunk tovább a Java programozás húrján,
És egy metódusban/objektumban jártunk a szemantika útján.
És hát véget ér a mi mesénk is végül,
S úgy érzem, idővel minden perc megszépül.
Köszönjük egymásnak az összes elmúlt nanotime-ot,
Hiszen az ember ezekből csakis erőt kovácsol.
Köszönjük tanárainknak/mentorainknak, amit tettek értünk,
És ígérjük, egyszer mindannyian visszatérünk.
Lehet, hogy most sírunk, de akkor majd nevetünk,
S ígérjük, a legszebb OO class fájlt sosem feledjük.