Kódvadászat a Várban
Az órát vezető tanár: Chogyelkáné Babócsy Ildikó
Az óra célja: A Code Week keretén belül didaktikai és retorikai tananyag kódolásra épülő, élményalapú elsajátítása.
Az osztály létszáma: 28 fő
A didaktika tananyagait gyakran nem könnyű befogadniuk az éppen csak nemrég lett 13. évfolyamos Pedagógiai- és családsegítő diákoknak. Éppen ezért ebben a tantárgyban törekszem a leggyakrabban arra, hogy kimozdítsam őket a hagyományos keretekből, és élményekkel gazdagodva, implicit módon tanuljanak. A didaktika tantárgy a tanítás tanulásáról szól, ezért a félév során elsajátított elméleti tudásukat több alkalommal gyakorlatban is próbára kell tenniük a diákoknak. Ehhez elengedhetetlen bizonyos retorikai képzettség, így a tantárgy fő témáin kívül ezekről is sok szó (és gyakorlat) esik a tanórákon. A most bemutatásra kerülő tanóra 3*45 percben egyszerre dolgoz fel egy retorikai és egy didaktikai tananyagot, mindezt kódokba ágyazva és kilépve a tanterem falai közül.
A didaktikai tananyag Bloom taxonómiája, ami korábbi tapasztalataim szerint nehezebben befogadható előadás, vagy magyarázat keretében. A taxonómia „piramis”-modellje jó kiindulási pont volt a tanulási helyszín megtervezéséhez: a Várkert Bazár aljából a Nemzeti Galéria előtti szoborig zegzugos, vadregényes környezetben a piramist térben járhatják be a diákok. Már a helyszín megközelítése is kódolva volt, az osztály Facebook-csoportjában ezt a bejegyzést tettem közzé 2 órával a tanóra megkezdése előtt:
„Az iskolától a következő kóddal tudtok eljutni hozzám. Az utazás nagyjából 20-25 percet vesz igénybe, ha rájöttetek, hová kell jönni, írjátok meg kommentben – 10 óráig elég annyi, hogy „elindultunk”, 10 után pedig le lehet írni azt is, hogy hova. 🙂 Ha 10-ig nem sikerül megfejteni, azt is írjátok meg!! 🙂 Kommentben minden csapatból kérek egyvalakit, írja meg, kik a csoport tagjai, és egy igen-nem jelzést, hogy értitek-e a kódot. Ha elveszettnek érzitek magatokat konkrét vagy átvitt értelemben, keressetek engem, vagy az osztálytársaitokat segítségért. Kalandra fel!
Íme a kód – legkésőbb 10.15-kor innen indul a játék:
SZSZSZG – BP – M4 – 3 – SZGT – V18/41 – 2 – VB”
A kód megfejtésével a Várkert Bazár villamosmegállóhoz jutottak a diákok, innen indult a játék. Minden csapat kapott egy üres piramist, az egyik feladat az óra végére az volt, hogy töltsék ki a piramis szintjeit. A feladatokat QR-kódokban kapták meg a diákok, az elsőt nem kellett vadászni, a többit elrejtettem a Vár szintjein. A legalsó („villamos-”) szinten a taxonómia alsó szintjét kaphatták meg a diákok, ha korábbi órákról hozott tudásukat felhasználva sikeresen megfejtették az alábbi keresztrejtvényt:
A QR-kódok nemcsak a megoldandó feladatokat, de a következő szintet is tartalmazták, hogy a kódkeresés ne vegyen el túl sok időt. A taxonómia szintjeinek kitalálása, megfejtése mellett ugyanis az adott szinten a gyakorlatban is találkoztak a csapatok az adott gondolkodási szint kihívásaival: a „ismeret” szintnél például meg kellett keresniük, és el kellett olvasniuk háromféle retorikai segédanyagot (az előadásmódról, a beszédszerkesztésről és a hatékony felkészülésről), amiket aztán a „megértés” szinten kooperatív technikával egy egésszé kellett összeállítaniuk (minden csoportnak mindhárom résszel tisztában kellett lennie). Még feljebb haladva különböző kódok fejtése során (például titkosírás, sakktáblás-kódfejtés, anagrammák, visszafelé-írás) a magasabb rendű gondolkodási műveletek felírásakor alkalmazniuk is kellett őket: minden csoportnak egy általuk választott témában a frissen tanult retorikai tudnivalók felhasználásával egy 5 perces beszédet kellett írnia.
A diákok nagyon szerették ezt a napot. Természetesen számos külső körülmény együttállása kellett a sikerhez: egyrészt szerencsénkre gyönyörű őszi nap volt; technikai téren pedig előzetesen felmértem, kik rendelkeznek a feladatmegoldáshoz szükséges eszközökkel, alkalmazásokkal, és megkértem őket, úgy alakítsanak csoportokat, hogy legalább egy internetkapcsolatos okostelefonjuk legyen, amin van QR-kód – olvasó.
Ez utóbbi fontos része volt a napnak, így még az óra tervezése előtt megkérdeztem a diákokat, tudják-e, akarják-e vállalni ezt a részét a rendhagyó órának, illetve a Facebook-csoportban készítettem egy összefoglalót is számukra.
Rengeteg pozitív hozadéka volt az órának: amellett, hogy a diákok végig nagyon élvezték a munkát (azóta is gyakran jelzik, hogy menjünk „tanulmányi kirándulásra, olyanra, mint a múltkor a Várban”), az óra végén kérték, mutassam meg, hogyan lehet QR-kódot készíteni, vagy minden szempontból visszafelé írni a szöveget – így nemcsak didaktikai és retorikai, de digitális tudásuk és készségeik is sokat fejlődtek.
És – reményeim szerint – megkapták a legfontosabb üzenetet: még a legszárazabbnak tűnő tantárgyaknál is lehet jókedvűen, élvezettel és izgalmasan tanulni – és tanítani.
Írta: Chogyelkáné Babócsy Ildikó