Hogyan leszek fotós?
Az alábbi bejegyzésben egy elsőéves diákunk beszámolója olvasható arról, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenéznie, amikor elkezdte nálunk a fotós szakmát tanulni, illetve megtudhatjuk azt is, hogy jutott el odáig, hogy a Sziget Fesztiválon láthatóvá vált, 3×2 méter nagyságban egy reklámanyaga.
Nagyon büszkék vagyunk Andira! Gratulálunk a sikereihez!
” Fotós tanulmányaim előtt életemben egyetlenegyszer tartottam a kezemben tükörreflexes fényképezőgépet (DSLR) és csak annyit tudtam, hogyan kell közelíteni-távolítani, illetve melyik gombot kell lenyomni a kép készítéséhez. Ennek következtében nagyon nehéznek bizonyult az alapok megértése – olyan, mint a rekesz, záridő, fényérzékenység, fókuszálás –. Legtöbbször csak komponálni tudtam. Kezdetben rengetegszer kellett hallgatnom osztályfőnökömtől (aki több tantárgyat is tanított nekünk), hogy ,,Andi, hol a fókusz?! Bemozdult, életlen! Miért?!”. Voltak időszakok, mikor már elegem lett, hogy hiába próbálkozok, nem megy.
Aztán egyszer csak írtam ennek a tanáromnak egy 5-ös dolgozatot, melyre azt mondta ,,Andikám! Ha a rekeszt is így megtanulod, jóban leszünk.”. Őszintén szólva, ez a mondat akkora löketet adott, hogy meg is lett az eredménye. Sikerült megértenem a rekeszt.
Következő nehézséget az utómunkázás jelentette. Ugyanis kezdetben sokáig egyrészt JPEG formátumban fotóztam, másrészt nem volt a számítógépemen Photoshop program – mikor lett, mindig lefagyott –. Első tanévemben 2 hónap után elkezdtem RAW formátumban fotózni, hogy minél inkább gyakoroljam az utómunkázást, még úgyis, hogy ezért tovább benn kellett maradnom az iskolában – hiszen ott voltak olyan számítógépek, amiken használni tudtam a Photoshop-ot . Egy idő után ez is egyre jobban ment. Voltak olyan képek, melyek kiértékelésekor nemcsak osztálytársaim, de tanárom is kifejezetten megdicsért.
Mint a legtöbb fotós tanulónak, nekem is elég nehéznek bizonyult a nyári szakmai gyakorlatra helyet találni, hiszen a legtöbb profi fotós egyedül szeret dolgozni. De végül sikerült találnom –mivel volt egy konkrét célom (mentális állapottal együtt-élő élő és mozgáskorlátozott gyerekek fotózása) –, méghozzá az egyik legprofibbnál, Bánhalmi Norbertnél.
Nyári szakmai gyakorlatom kezdetén ismerkedtem meg a Luminar 2018 programmal, melyet Bánhalmi Norbert ajánlott. Számos hasznos tanáccsal látott el, mind a program használatát illetően, mind pedig a fotózással kapcsolatban.
Több alkalommal megdicsérte egy-egy sorozatomat.
Büszke vagyok magamra, hiszen ahhoz képest, hogy a nulláról indultam, rövid idő alatt nagyon felhoztam magam.
Gyakorlatom végén már a kiállításom szervezésén dolgoztam, ami óriási lépés egy olyan tanulónak, aki a nulláról indult.
A mai napra már egyre több tökéletes képet tudok készíteni. Mindez a nyári szakmai gyakorlatnak köszönhető.„
Az alábbi videóban egy interjút hallgathatunk meg Andreával, illetve a Sebestyén Diánával, a DOWN alapítvány program koordinátorával.
A videót Betlej Marcell készítette.
Ezúton is köszönjük tanárainknak az egész éves segítő munkát, Bánhalmi Norbertnek a sok segítséget, Betlej Marcellnek a videót!