Ön műszaki ember. Miért választotta ezt a pályát? Mi a legmenőbb dolog a kiberbiztonságban? Miért szeretett bele?
A kiberbiztonságban nagyon sokrétű tudásra van szükség. Át kell látni, rendszerben kell látni a számítástechnikai rendszereket, hogy a sérülékenységeit jól meg tudjuk határozni. Sokat kell tanulni (én szeretek tanulni), mindig új kihívások elé tesz, nem unalmas.
9 éves voltam, amikor az anyukám egyik barátnőjének a férje telebeszélte a fejem, hogy milyen jó poén gyengeáramú-elektromérnöknek lenni, mert akkor még úgy hívták a villamosmérnököt és ez így megmaradt és nagyon szerettem volna. Azután anyukám azt mondta, mikor érettségi éve volt, hogy nőként nem tudnék villamosmérnökként elhelyezkedni, és a matematikát meg mindig is szerettem és így kerültem a programozó matematikusi pályára. Később találkoztam egy villamosmérnök nővel, a Körmöczi Judittal, aki sajnos már 15 éve nem él és az ő példája, hogy azért mégiscsak lehetnek nők villamosmérnökök vitt arra, hogy azért elvégezzem a Kandót is, de aztán végül tényleg nem adtak lehetőséget villamosmérnökként dolgozni, így végül maradtam az üzemeltetésnél, meg a biztonságnál.
A kiberbiztonság Önnek az első választása volt, amikor pályát választott? Ha nem – mi motiválta arra, hogy átváltson informatikai pályára? Ha igen, akkor milyen korban észlelte érdeklődését az internetes pálya iránt és milyen lépéseket tett, hogy odajusson?
Programozó matematikusként végeztem, de már az első munkahelyem is üzemeltető volt, informatikai üzemeltető.
Megnehezítette-e női volta a karrierjét (zaklatás, egyenlőtlen fizetés, munka és család egyensúlya, nemi alapú elvárások, a munkahelyi előléptetéshez való hozzáférés, több munka végzése a férfikollégákkal szemben, a mentorok hiánya)?
Nem tette könnyűvé. Igen, abban az időben azért rácsodáltak az emberre, hogy mit keres ezen a területen. A PC-ket ellátó kolléganők többen vannak. Az ilyen hálózattal, kiberbiztonsággal foglalkozók mára azért egyre többen vannak, de ez csak egy ilyen újabb tendencia. Korábban azért „rámcsodálkoztak”.
Úgy véli, hogy a női volta akadályozza a szakmai fejlődésben?
Mindenképp. Voltam olyan tanfolyamon, ahol a kollégák három napig olyan szinten átnéztek rajtam, hogy majdnem elgázoltak a kávés asztalnál. Én voltam az egyetlen nő a tanfolyamon és mindaddig, amíg valamilyen témában nem derült ki, hogy értek ahhoz, amit csinálok, addig gyakorlatilag úgy csináltak mintha nem lettem volna ott.
A férfi munkatársai sztereotípiákkal rendelkeznek-e Önről, és ha igen, hogyan kezeli ezt?
Kivártam, addig már rájöttem, hogy sokszor jöttek külsős cégek a munkahelyemre és akkor kiderült, hogy én vagyok az, akivel beszélniük kell, akkor azért úgy kezeltek.
Volt, aki úgy kezelt, mint egy idiótát, még mielőtt beszélt volna velem, de az ember egy idő után rájön, hogyha valakinek egy szakmai vitában ez az összes érve, hogy nő vagyok, vagy netán vidéken élek és ez egy vidéki liba összetett kifejezésben adja elő, azt nem kell komolyan venni. Igazából felesleges, csak hát eddig el kell jutni. Addig azért sok mérget meg lehet enni. Egy idő után rájöttem, hogy előbb-utóbb úgyis nálam kell, hogy kikössenek, ha szükségük van a munkához információra, úgyhogy megvártam, míg ez a periódus elmúlik.
Az adatok azt mutatják, hogy az informatikai szektor egy férfias szektor az alacsony női kibervédelmi szakemberek száma miatt. Mit gondol, ez miért van így? Milyen tényezők játszhatnak szerepet ebben?
Szoktunk a WITSEC-ben beszélgetni a lányokkal és igazából még én nem nagyon látom a megfejtését. Beszélgettem egy ismerőssel, aki négy vagy öt évvel előttem végzett programozó matematika szakon, ugyan úgy a JATÉ-n, és azt mondta, hogy az ő idejükben még az évfolyam nagy része lányokból állt. Mire én végeztem a százból voltunk öten és mindösszesen négy-öt év telt el a kettő között. Igazából nem tudom, hogy mi történt. Olvastam persze ilyeneket, hogy Amerikában kezdték ezt el, hogy a számítógép a fiús játékok közé került így boltba, de valójában nem tudom. Talán a matematikát (eleve ugye a matematika az alapja a számítástechnikának) férfias tudománynak állítják be, habár éppen most nyert egy nő díjat ugye. Úgyhogy lehet, hogy innen indul. Igazából nem tudom, hogy miért.
Általánosságban mit gondol, melyek a kibervédelemben való munka előnyei és hátrányai? (Bonyolult, frusztráló, megnyugtató …?)
Hátránya, mint minden informatikai területnek, hogy sokat kell tanulni. Valóban meg kell valósítani az egész életen át tartó tanulást. A felelősség is, nagyon nagy a felelősség.
Előnye pedig: én azt gondolom, hogy nagyon sok jó szakembert lehet megismerni. Úgy gondolom, hogy nyugodtan lehetne növelni a home office-ban eltöltött idő arányát, mert lehetővé tenné ez a terület, hogy ne kelljen folyton egy irodában ülni. Azt gondolom, hogy ez sok nőnek jó lehetnne ilyen szempontból.
Én ugye a technikai részével foglalkozom. Nagyon szeretek problémákat megoldani és az nekem kifejezetten örömet okoz, amikor sikerül. Úgy beállítani egy eszközt, hogy az valóban kivédje a támadásokat, vagy egy spam áradatot megállítani. Ezek szerintem jó dolgok.
Miért jó dolog nőnek lenni a számítógépes szakmában?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Nem tudom, férfi sose voltam. Szerintem mi máshogy látjuk egy kicsit, máshonnan közelítjük a problémákat, mint a férfiak, úgyhogy tudunk egy kis pluszt hozzáadni.
Mi az, ami javulhatna a nők számára az informatikában?
Több home office, az mindenképp. Be lehetne vonni olyan nőket is, akik mondjuk kisgyerekes anyukák és könnyebben meg tudnák oldani az életüket, hogyha részmunkaidőben tudnának bedolgozni. Egy kicsit elfogadóbb társadalmat úgy általában. Nem, kor és ilyesmik alapján ne diszkrimináljuk egymást.
Ön szerint az Ön szakmája társadalmilag elismert?
Nem. Az teljesen nyilvánvaló egy laikusnak, hogy egy szemorvos nem fog vakbelet műteni, tehát mondjuk az orvosok közt vannak specialisták és van a háziorvos, aki egy generalista. Addig én azt tapasztaltam, hogy egy átlagembernek, akinek nincsen semmi különösebb kontaktusa az informatika szakmával, nincs a családban olyan, aki ebben dolgozna, ez gyakorlatilag informatikus: a PC-t beállítgatja, a mobiltelefont oda lehet adni, hogy csináljon már vele valamit és valahogy nem derül ki számukra, hogy ez egy irgalmatlanul nagyon nagy területet lefedő tudományág és nyilván senki nem érthet minden szeletéhez. Úgyhogy nálunk is vannak specialisták és vannak általánosabb tudással rendelkezők. Ráadásul, hogy a tíz millió focista és színházkritikus országa vagyunk, így sokan esnek abba a hibába, hogyha be tudnak kapcsolni egy számítógépet, akkor már úgy érzik, hogy rettentően értenek is hozzá.
Úgyhogy nem, szerintem nem eléggé jó a megítélése az informatika szakmának. Anyagilag persze nyilván elismert, hiszen a cégek, akik alkalmazzák a szakembereket, pontosan tudják, hogy mennyit ér az ő munkájuk, de általában a társadalom szempontjából ez nem egy tudott dolog, hogy ez egy hatalmas terület. Ez egy tudományág.
Érdemes-e az informatikában dolgozni? Miért?
Persze! Én se csinálnám, ha nem lenne érdemes. Szép dolog ez, hogy ennyi mindent ki lehet próbálni, hogy működésbe lehet hozni, hálózatokat, forgalmakat… ezt nehéz így szavakba önteni, de tényleg szép.
Érzi-e, hogy a (középiskolás) fiatal lányokban előítéletek vannak, amelyek megakadályozzák, hogy ennek a szakmának szenteljék életüket?
Én nem nagyon találkozom középiskolás fiatal lányokkal, a barátnőmnek van olyan korú lánya, meg az unokahúgom annyi idős. Az unokahúgom speciel informatikusnak készül, de nyilván neki van a családban példa. Én inkább azt látom, azt tapasztalom pl. a volt kolléganőkkel történő beszélgetés alapján, hogy a szülők befolyása igen nagy (nekem soha senki nem állított otthon korlátokat). Nálunk nem volt az, hogy valamit azért nem tudok megcsinálni, mert lány vagyok. Egyik pillanatban segítettem apukámnak autót szerelni, azután babáztam a szomszéddal… Nálunk ez így nem merült fel. Mindig az volt mind a kettőnknél (van egy bátyám), hogy a határ a csillagos ég, azok leszünk, amik akarunk, azt csinálunk amit akarunk és én hallottam ilyet több kolléganőtől informális beszélgetések során, hogy bizony ők azt hallgatták otthon, hogy nem olyan jók, mint a fiú testvéreik, soha nem is lehetnek ilyen jók. Tehát nem feltétlen az iskola, inkább a családokban van talán ilyen beidegződés még, ami eléggé szomorú.
Ön szerint nekik nehezebb műszaki szakmákat választaniuk? Miért? Hogyan ösztönözzük őket, hogy kövessék a szenvedélyüket? Gondolja, hogy ezt a trendet ebben a csoportban meg lehet változtatni? Hogyan lehetne ezeket az akadályokat legyőzni? Ön szerint milyen lépéseket lehetne tenni?
Szerintem amit a WITSEC ebben csinál, azt nagyon jól csinálja. A tagtársak rendszeresen eljárnak iskolákba és karrier utakat mutatnak be. Ahányan vagyunk, annyi félék vagyunk. Ha mondjuk elmegy három WITSEC tag egy iskolába és egy szimpatikus lesz már annak a lánynak, látja, hogy igenis vannak nők, akik ebben a szakterületben élnek, dolgoznak, jól néznek ki, mert azért mindannyian más típusok vagyunk, egyikünk sem egy ilyen elférfiasodott valaki.
A sztereotípiákat ezzel gyönyörűen ki lehet lőni, ez egy nagyon jó dolog. Vannak már, akiket a School-nál elcsípnek a csajok, elmennek a School** táborába, így a kisebb lányokat is meg szokták célozni.
A WITSEC-nek ez egy fontos célja, hogy minél több nőt bevonzzon az információ biztonságba és ehhez ugye el kell őket érni valamilyen módon. Az egyik módja, hogy a hölgyek elmennek az iskolákba, legyen az felsőoktatás, vagy középiskola. Már amennyire, mert mindenki munka mellett csinálja, amennyire az idejük engedi. A másik, hogy a WITSEC konferenciát is nagyon széles körnek szoktuk meghirdetni. Minden októberben. Most már három évben volt, most lesz a negyedik.**
Kik a WITSEC konferencia résztvevői?
A résztvevők nagyon széles palettát ölelnek fel. Természetesen el szoktak jönni tapasztalt kollégák, akik már régóta ismernek minket, de a fiatalokat szoktuk megcélozni és őket is várjuk szeretettel. Egyetemistákat… igen, az informatika szakmában.
Sok minden a családban dől el. Ezt nagyon nehéz megoldani szerintem. Ebben nagy szerepük az iskoláknak volna, mert hiszen ők találkoznak a családokkal leginkább. Mi azért ahhoz egy picit szervezet vagyunk, hogy egy ilyen dolgot fel tudjunk vállalni. Azt gondolom, hogy a magyar társadalom általában egy nem elfogadó társadalom a másság iránt, mindegy az, hogy milyen jellegű másság, nem túl nyitott erre. Ez egy hosszú folyamat, amíg ez megváltozik, de valahogy ezt be kellene indítani.
Mit tanácsolna azoknak a fiatal férfiaknak, akik belépnek a kibervédelmi szakmába? Mit tehetnének női kollégáik támogatása érdekében?
Ne ítélkezzenek, legyenek nyitottak a másik iránt, szaktudás alapján ítéljenek meg valakit és ne az alapján, hogy nő. Vannak fiatal kollégáim, az én tapasztalatom pozitív, szerintem jó felé tart ilyen szempontból a világ.
És milyen tanácsot adna egy 17 éves lánynak, aki fontolóra veszi az informatikai / kibervédelmi tanulmányokat?
Vegye komolyan a tanulást, mert egy nőnek ebben a szakmában, ha boldogulni akar, akkor igenis érteni kell hozzá. Ne akarjon mindenkinek megfelelni, mert az borzasztóan felőrölhet, nem kell, hogy mindenki szeressen minket. Legyen egy belső iránytűje, ha ő magáról tudja, hogy a maximumot nyújtotta, akkor nagy baj nem lehet.
** A School egy programozó tábor kislányoknak, általános iskolás kislányoknak és korábbi években oda is jártak a WITSEC-esek.
*** A következő WITSEC konferencia 2019. október 10-én lesz . A konferenciáról bővebben: link
