Miért választotta ezt a pályát? Mi a legmenőbb dolog a kiberbiztonságban? Miért szeretett bele?
Mindenképpen olyan területtel szerettem volna foglalkozni, ahol az ember érdekes dolgokat tanul. Amikor a felvételit ki kellett tölteni, akkor az egy döntő szempont volt, hogy ne legyen matek. A történelmet és a magyart nagyon szerettem, és már akkor is tudtam, hogy a jogi diplomával sok mindent lehet kezdeni. Anyukám is jogász. Ő így felnőtt fejjel végezte el az egyetemet, tehát láttam, hogy miket tanult, nagyon felkeltette az érdeklődésemet, hogy hú hát akkor még ebből sok mindent ki lehet hozni, emberekkel leszek, egy csomó izgalmas területet megtanulok. Az egyetem alatt egyre inkább kikristályosodott, hogy szívesen ott maradnék az egyetemen és tanítani, átadni a megszerzett ismereteket. Megtörtént a diploma átadás, és akkor anikor megírtam a szakdolgozatomat, eldöntöttem (nagyon izgi és aktuális témából írtam a szakdolgozatomat – ez a Brüsszel II. rendeletnek a gyakorlati végrehajtása), de hogyha szeretnék dolgozni, akkor valami olyan területen, ahol tényleg van állandó emberi kapcsolat, nem cégekkel szeretnék foglalkozni, vagy személytelen dolgokkal, nekem muszáj, hogy legyen visszajelzés.
Így elkezdtem a doktori tanulmányaimat, de közben szükségem volt arra, hogy gyakorlati tapasztalatot is szerezzek. Amikor befejeztem az egyetemet, és zajlott ez az álláskeresés, Magyarországon elindult a Safer Internet Program (ez egy Európai Uniós program, ez nemcsak Magyarországon, hanem más EU-s országokban is létezik). Egy egyszerű könyvtári hirdetés kapcsán tártam fel, hogy lesz egy három napos találkozó, ahol meg lehet ismerkedni ezzel a programmal, és ha valaki úgy érzi, csatlakozzon hozzá. Én éreztem, hogy csatlakozok hozzá. Éppen az állásinterjúk között ráértem, úgy gondoltam, hogy az internet egy kellőképpen aktuális téma és ameddig van időm, szedjek magamra minél több gyakorlati tapasztalatot. Nem gondoltam volna egyébként, hogy ezen a területen fogok kikötni, inkább azt terveztem, hogy majd civil szervezetek és mindenféle jogvédő tevékenységet választok .
Nagyon izgatott ez a terület. Egy osztrák tréner, Barbara (Ő azóta is ebben a programban dolgozik Ausztriában) jött és tartott nekünk egy három napos intenzív foglalkozást és után volt lehetőség arra, hogy az ember kialakítsa a saját kis óratervét, elmenjen iskolákba és tartson foglalkozásokat.
Mi a legmenőbb dolog a munkádban, mely kapcsolatban van a kiberbiztonsággal? Miért szerettél bele?
Emberekkel lehetek kapcsolatban, ebben nem lehet megfáradni, mert folyamatos visszajelzést kapok. Lehetett már az elején is választani, hogy ki milyen korcsoporttal szeretne foglalkozni. Számomra egyértelmű volt, hogy gyerekekkel. Ameddig lehet, addig kerüljük a felnőtteket, mert az elején sok negatív tapasztalata volt azoknak, akik csak felnőttekkel foglalkoztak. A gyerekekkel viszont egy rendkívül oldott légkör alakult ki az elején. Nagyon örültek annak, hogy akár iskolai kereteken belül, akár azon kívül is lehetőséget biztosítottak arra, hogy olyan témáról beszélgessenek, ami az ő mindennapjaiknak része. Kendőzetlenül feltesznek mindenféle kérdéseket és azonnal visszajeleznek. Folyamatosan más-más diákcsoporttal találkozom, ez engem mindig újabb lendülettel tölt el. Nincs két egyforma csapat. Ez engem is állandóan arra sarkall, hogy folyamatosan ön képezzem magam, fejlődjek, kitaláljak dolgokat, mert hogy ők igénylik ezt a fajta változatosságot és én pont ezt szeretem benne.
A kiberbiztonság Önnek az első választása volt, amikor pályát választott? Ha nem – mi motiválta arra, hogy átváltson informatikai pályára? Ha igen, akkor milyen korban észlelte érdeklődését az internetes pálya iránt és milyen lépéseket tett, hogy odajusson?
Nem, ez abszolút a véletlenek közre játszása volt, gondoltam ez is csak hozzá fog adni egy adag tapasztalatot az én elképzeléseimhez. Jól tudom ötvözni benne a jogi tudásomat és az informatikai ismereteket. Ez nem egy plusz informatikai óra a diákok életében, itt azért komoly pszichológiai ismeretekre is van szükség, de hogy attól sem riadhatok vissza, amikor mondjuk a gyerek azt kérdezi, hogy akkor tudom, hogy mit csinál egy hekker? Meg mit gondolok a dark webről?
Szerteágazó kérdésekkel találkozik az ember és mindig újdonságokkal ez nekem így nagyon jól hat. Közben olyan közösségben mozgok, ahol rájöttem, hogy ezek nem alaptudások. Nyilván a jogi tudásom megvan és meg tudtam nézni, hogy a Polgári törvénykönyv, meg a Büntető törvénykönyv hogyan rendelkezik ezekről és nyilvánvalóan ez most fontos, hogy az internetes zaklatásnál elmondom azt, hogy a zaklatás egyébként bűncselekmény. Mi az hogy becsületsértés, rágalmazás, tehát jól tudom használni a jogi részét. De közben nekem is meg kellett tanulnom, ebből a tíz évből, három-négy év kifejezetten a kísérletezés éve volt. Ha mondanak valami érdekes oldalt, vagy programot, azokat én ki szoktam próbálni, elmeséltetem velük, de utána otthon meg megnézem. Eléggé fura lenne Instagram biztonsági beállításokról beszélni, hogyha nem tudnám, hogy az a gyakorlatban hogy működik.
Megnehezítette-e női volta a karrierje kiválasztását (zaklatás, egyenlőtlen fizetés, munka és család egyensúlya, nemi alapú elvárások, a munkahelyi előléptetéshez való hozzáférés, több munka végzése a férfikollégákkal szemben, a mentorok hiánya)?
Azt mondanám, hogy megmosolyogtató helyzetek voltak. Eleinte nagyon zavart. Voltak döbbent tekintetek, még most is, amin ma már csak nevetek. Nagyon megdöbbentő volt, hogy mondjuk bement az ember egy terembe, meglátták és az volt írva az emberek arcára, hogy miről fog beszélni ez a szőke nő. Éreztem, hogy jó kis beszélgetés elébe nézünk, tapintható volt az ellenséges légkör, szerencsére ma már ilyen egyre kevesebb van. Külön kedvenc, hogy a nagyon kedvesen bemutatkozó informatikus apukák elmondják, hogy miről kéne beszélnem… Van az emberekben egy sztereotípia, mikor meghallják azt, hogy internetbiztonság, meg kibervédelem, hogy azt biztosan valamilyen kocka pasi csinálja és azt nő nem tudja.
Úgy véli, hogy a női volta akadályozza a szakmai fejlődésben?
Az elején igen. Fontos a történetemhez, hogy annak ellenére, hogy én elkezdtem ezzel a területtel foglalkozni, lett egy rendes nyolc órás állásom a Belügyminisztériumban. Rendészeti szerveknél dolgoztam, ahogy komoly fegyelem és hierarchia van, azért az mégiscsak egy férfiak uralta világ. Én jogászként kezdtem el ott dolgozni, nagyon jó vezetőim voltak, hamar rájöttek, hogy én egy csomó más képességgel is rendelkezem, és ezeket lehet kamatoztatni. Rendészeti területen nem feltétlenül ugyan azokat a lehetőségeket kapja meg az ember, mint egy férfi kollégája. A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanácsnál dolgoztam, szembeötlő volt, hogy hiába ugyan azt a munkát végeztük a hivatásos rendőr kollégáimmal, látványos volt, hogy ő sokkal többet keresett mint én, pedig ugyan az a munka volt. Őt kötelezte a fegyelemre, nekem megvolt az a szabadságom, hogy beszélhettem. Ez rendkívül pozitív dolog volt. Az a fajta szemlélet volt, ami számomra idegen volt, hogy a meglévő tudásomat át kell adni egy férfi kollégának, aki majd nyilatkozik a sajtónak, vagy ő válaszol. Ez nem így működik. A szakértői tudásomat megszereztem, gyakorlatom van, ezt nem tudom elmondani egy másik embernek és akkor ő majd megcsinálja. Egy szakértői nyilatkozat esetén is igyekeztek a férfi kollégákat előtérbe tolni. A rendészeti területen ez nagyon érzékelhető. Egy konferencián pl. az egy kezemen meg tudtam számolni, hogy hány nő van, női előadót nagyon ritkán hívtak. Óriási váltás, hogy mióta én független szakértő vagyok, ezek a kapuk nem zárultak be, sőt azt gondolom, hogy egyes szervezeteknél újfajta vezetői hozzáállás van, több nőt igyekeznek alkalmazni.
Általánosságban mit gondol, melyek a kibervédelemben való munka előnyei és hátrányai? (Bonyolult, frusztráló, megnyugtató …?) Miért jó dolog nőnek lenni a számítógépes szakmában? Mi az, ami javulhatna a nők számára az informatikában?
Szerintem igen, mert nagyon nehéz megfogni, hogy mit csinálsz. Mikor én is mesélek arról, hogy zömében iskolákba járok ki, ahol gyerekekkel, tanárokkal meg a szüleikkel beszélgetek arról, hogy ki mit csinál az interneten, milyen következményei lehetnek, milyen aktuális trendek vannak, mire figyeljünk. Ha nem beszélek, akkor meg tananyagot írok. Nem tudják elképzelni, hogy milyen lehet ez a foglalkozás, mert az emberek fejében az van, hogy biztos kiáll valaki aki „megmondóember” módjára 45 percig, vagy 90 percig rájuk önti az információt.
Itt nem erről van szó. Ez egy kölcsönös párbeszéden alapul. A kibervédelem elválaszthatatlan részét képezi maga az ember, hiszen mi használjuk ezeket a programokat, mi működtetjük, vagy fejlesztjük. Fontos, hogy fel legyünk készülve, hogy mit szabadítunk saját magunkra. Ez egy szakember tudja elmondani nagyon közérthető nyelven. Néha nagyon tudományossá tud válni, de törekszem arra, hogy munkám során egy picit közelebb hozzam az emberekhez a kibervédelmet.
Amit előnyként érzékelek, hogyha megjelenek egy szakmai fórumon akkor az urak rendkívül előzékenyek és udvariasak. Az elmúlt időszakban két ilyen meghatározó élményem is volt.
A Nemzeti Kibervédelmi Intézetnél meghívtak egy kerekasztal beszélgetésbe, ahol az adatvédelem és az adatbiztonság volt a kiemelt téma és szeretnék, ha az emberi tényező is megjelenne. Ez milyen érdekes, hogy nőként ezt velem azonosították. A beszélgető partnereim urak voltak, végtelen partnerséget éreztem a beszélgetés során.
Legutóbb egy hasonló témájú beszélgetésnél voltam. Már mindenkit ismertem a beszélgetőpartnereim közül, az hogy van egy ilyen kölcsönös ismeretség a szakemberek között, az megalapozza azt is, hogy egyébként elfogadnak és már nem olyan furcsa emberként néznek rám, hogy mit keres egy szőke nő ebben a világban.
Ön szerint az Ön szakmája társadalmilag elismert?
Ha mint átlagembert nézzük, nem mindenki tudja, hogy ez mi. Nem épült be a köztudatba. Nem vagyok biztos benne, hogy a kibervédelem, meg a kibervédelmi szakemberek ennyire a mindennapi szókincsünk része lenne és mindenki tudja, hogy ők mit csinálnak. Nagyon sokat tesz azért már maga a középfokú oktatás, a felsőoktatás és a rengeteg szakképzési lehetőség, hogy ennek a területnek legyen egy komoly renoméja. Ha csak a közösségi média oldalakat nézem meg, akkor minden évben egyre több a jelentkező, aki valamilyen, kódolási, programozási, vagy ilyen IT security-s versenyre megy. Több szakmai rendezvény van, maguk a rendezvények is egyre inkább nyitnak a laikusok felé és szeretnék közelebb hozni ezt a területet. Egyre többen felismerik azt, hogy e nélkül nem fogunk tudni élni. Az a technikai robbanás ami körülöttünk van, meg az az eszközellátottság az elkerülhetetlenné teszi, hogy legyenek olyan szakemberek, akik ebben a területben tudnak iránymutatást adni.
Mit tanácsolna azoknak a fiatal férfiaknak, akik belépnek a kibervédelmi szakmába? Mit tehetnének női kollégáik támogatása érdekében?
Nekem nagyon inspiráló volt, hogy egy olyan férfi oktató volt a tanárom, aki észrevette, hogy ez a terület engem érdekel. Muszáj, hogy felfedezzék, ne beszűkülten gondolkodjanak, hogy ez a szakma csak a férfiak számára nyitott. Törekedni kell az egyensúlyra, én az 50-50%-ban hiszek. A tanárnak észre kell vennie, hogy különleges képességű lány van körülötte, és lehetőséget kell teremteni arra, hogy kibontakoztassa a képességeit. Azaz vesse latba a kapcsolatait, ismertesse meg, tegy őt versenyhelyzet elé feladatba. Azért mert valaki a kibervédelemben dolgozik nőként, az nem azt jelenti, hogy úgy kell bánni vele, mint egy hímes tojással. pl. nehezen viselem, hogy az jellemző az infós férfiakra, hogy úgy káromkodnak, mint egy kocsis. Ha a vállalati közegben megjelenik a nő, akkor igenis viszi magával azokat, mint otthonosság, új szemléletek. Akár kis- vagy nagyvállalatnál fontos, hogy legyen képes a megújulásra.
És milyen tanácsot adna egy 17 éves lánynak, aki fontolóra veszi az informatikai / kibervédelmi tanulmányokat?
Széles a lehetősége annak, hogy az ember amikor tovább tanul megnézze a gyakorlatban. Az IT cégek és maguk az iskolák is tartanak nyílt napokat. Emlékszem, amikor én tanultam én nagyon határozott voltam és eldöntöttem, hogy mit akarok… Ma már meg tudom nézni testközelből, hogy ez micsoda. Vannak szakmai beszélgetések, fórumok. Én mindenképpen elküldeném ilyenekre, hogy nézzék meg. Pályaválasztásnál sokszor ez van, hogy anya ezt csinálja, apa ezt csinálja, vagy azt mondják, hogy ebből jól meg fogsz élni, informatikusnak lenni tényleg biztos, mert hogy nagyon sokat lehet vele keresni. De ha bekerül az egyetemre, és megszerzi a diplomáját, vagy elvégez egy OKJ-s képzést és utána rájön, hogy ő egyáltalán nem ezzel akart foglalkozni, valami egészen más az ő elképzeléseihez, akkor lesz egy csalódott ember, aki lehet elhagyja a pályát. Holott ha az elején már kap egy olyan impulzust és löketet, ami motiválja és végig fenntartja annak a lehetőségét, hogy egyébként egy csomó irányba elmozdulhat ezzel, úgy sokkal könnyebb.
Jónak tartom, hogy egy középiskolának már fontos része a pályaorientáció, az öreg diákok visszajárnak az anyaintézménybe, elmesélik és beszélnek róla. Vannak fordított napok, amikor a különböző szakmákban dolgozó szülők mesélnek, a gyerekek meg bármilyen kérdéssel bombázhatják őket. A személyes példamutatás mindenképpen fontos és ne csak a jó oldaláról beszéljünk, hanem arról is, hogy ebbe komoly energiákat kell belefektetni. Tanulni kell, képezni kell magunkat, meg kell mutatni, hogy miben vagyunk jók.
Ki a meghatározó általában a pályaválasztást illetően?
Szerintem ez mindig változó, de akár mindkét szülő, nagyszülőnek a hatása. Azt tapasztalom, hogy általában a gyerekek úgy választanak szakmát, vagy azt a szakmát vélik jobban ismerni, amiben van személyes tapasztalatuk és példájuk. Azt is hozzá kötik, hogy abban az illető sikeres.
Ki a példakép?
A szülőket így együtt emelném ki. Ehhez az a szülői magatartás kell, hogy megadják a választás szabadságát, és ha előáll valami fantasztikusnak tűnő dologgal, hogy a szülő végig járja és feltárja a lehetőségeit. Nagyon divatos ma már kódolást és robotikát tanítani egészen kicsi gyerekeknek, valakit például egy ilyen szakkörös élmény indíthat el a pályán. Ehhez mégiscsak a szülőre van a szükség, aki elviszi, beíratja.
Hiszek a személyes találkozásokban. Szabadtéri, szakmai rendezvények kapcsán, ahol IT cégek is kivonulnak.
A kibervédelem, egy olyan terület, ahol jelen kell lenni.
Meg kell magát ismertetni az emberekkel. Ez sok szakmára igaz lehet. Az egyedi képességek, hogy ki miben jó, ez a kibervédelem területén is halmozottan érvényesül. Az a lényeg, hogy egyéniség legyen valaki, ehhez kell a szülői támogatás, az iskolai támogatás is. Ő is lássa, hogy honnan-hova akar eljutni.
