A lehető legjobb stratégia
Az órát vezető tanár: Modla Réka
Van egy tantárgyam, amivel nagyon nehezen tudnak megbarátkozni a tanulóim: lényegében a köznevelési alapdokumentumokkal, azok tartalmával, valamint az adminisztrációs tevékenységekkel, irat- és adatkezeléssel kapcsolatos ismereteket tanuljuk. A téma iránti sajátos lelkesedésemet nagyon nehéz átragasztanom a tanulókra, és valójában nem is nagyon csodálkozom ezen. Rengetegszer kerülnek elő jogszabályok, különböző szabályzatok, melyek nyelvezete megnehezíti az értelmezést, így a megértést és a tanulást is.
A helyzetet nehezíti, hogy a tanulók nem szokták magukénak érezni a témát. Sokszor felvetődött az előző évfolyamoknál, hogy miért is kell ezt tanulniuk? Persze a válasz egyszerű: aki a köznevelésben fog dolgozni, annak ismernie kell a mindennapi munkáját meghatározó szabályokat, kereteket, hiszen csak akkor fog tudni valóban jó munkát végezni, illetve akkor fogja tudni a szakmai munkáját úgy végezni, hogy az semmilyen szempontból ne legyen kifogásolható.
Sokat gondolkodtam a nyár végén azon, hogyan fogjunk hozzá ennek a tantárgynak a tanulásához a jelenlegi csoportommal. Szerettem volna, ha velük sikerül közelebb kerülnöm a tartalom megszerettetéséhez, mert ez valójában egy hihetetlenül hasznos tantárgy. Olyan tudás birtokába kerülhetnek általa, melynek a mindennapi munkában nagy hasznát veszik: elkerülhetnek esetleges buktatókat, kellemetlen szituációkat, illetve biztonságérzetet nyújthatnak számukra az itt elsajátított ismeretek a munkájuk során.
Végül úgy döntöttem, hogy minden témánál a személyes hasznosságot fogom hangsúlyozni, és igyekszem eköré felfűzni a tartalmakat. Miért fontos ismerni a házirend tartalmát? Ismeri-e mindenki a tanulók és a pedagógusok jogait és kötelezettségeit? Valóban ismerik? Miért elengedhetetlen ez a számukra? Mit is jelent a pedagógusok titoktartási kötelezettsége?
Most értünk a végére az első nagy témakörnek, és a tanulóim várakozáson felül teljesítettek: a szabályzatokkal idén is küzdöttünk, sokszor kellett közösen értelmeznünk, megbeszélnünk az olvasottakat, viszont egyszer sem hangzott el, hogy miért is kell ezt tanulnunk. Azzal, hogy személyessé tettük a tartalmat és sok-sok példán keresztül megbeszéltük, mit miért kell tudniuk, miért fontos, illetve a „nem tudás” milyen kockázatokkal járhat, a tanult tartalom hasznossága nagyságrendekkel megnőtt. Nem lett a kedvenc tárgyuk, de megértették, miért van szükség rá: a saját érdekükben.
Ha jól végiggondolom, ebben a témakörben nagy segítségemre volt egy célközpontú tanítási-tanulási stratégia, a készségtanítás stratégiája („Az alapvető készségek és az elemi ismeretek elsajátítására alkalmazzák… alapelve az, hogy akkor sajátítják el a tanulók az alapvető ismereteket és készségeket, ha a világos célokat elemeire bontjuk, s határozott, de nem autokratív tanári irányítással végigvezetjük a tanulókat az elsajátítás menetén.”… „A tanulást a tanár határozottan irányítja. A magyarázaton és a szemléltetésen (demonstráción) kívül a munkáltató módszereknek van jelentős szerepük. A stratégia alkalmazása során kialakulnak az eredményes tevékenységhez szükséges készségek, amelyek a további tanulás eszközeivé válnak.”Falus Iván: Didaktika)
Amikor a házirendről tanultunk, azzal kezdtük a témát, hogy közösen felidéztük, mit tudunk a házirendről: Miről szól? Milyen területeket szabályoz? Mennyire ismerjük a tartalmát?
Hamar kiderült, hogy bár én azt feltételeztem, hogy a házirendek tartalmát mindenki ismeri, ez a feltételezés nem állja meg a helyét. Persze bizonyos dolgokra mindenki emlékezett, de bőven akadtak bepótolandó ismeretek.
Ez után megegyeztünk, hogy a téma tanulásának befejeztével házirendet fogunk írni, ez lesz a végső produktumunk. E cél kitűzésűvel kezdtük meg a tanulást, melyben persze benne volt az is, hogy csak akkor tudunk házirendet készíteni, ha jól ismerjük az egyes tartalmi elemeket és azok pontos jelentését.
A jogszabályok alapján közösen végigvettük ezeket, a tanulók megkeresték a jogtárban, majd mindig alaposan átbeszéltük, hogy mindenki értse mind a szabályt, mind pedig azt, miért van szükség rá. Egy idő után a tanulóim önmaguk fogalmazták meg azt, hogy most már értik, mért nagyon fontos ismerni ezt a dokumentumot, és sajnálják, hogy eddig nem szántak rá elegendő figyelmet.
Az egyes elemek megbeszélésekor mindig igyekeztem meggyőződni arról, hogy mindenki érti azokat. Ha nem így volt, újabb példákat igyekeztünk hozni rájuk. Azok voltak az igazán szemléletes példák, amikor a tanulók saját szituációkat meséltek el, mert így mindenki könnyen azonosította azokat. A tartalmi elemek végére érve egyéni és páros feladatok segítségével gyakoroltunk, hogy a tanultak a gyakorlatban is bevésődjenek.
Végül a következő órán páros munka keretében elkészültek a házirendek. A cél természetesen nem a tökéletes dokumentumok megalkotása volt, hanem az, hogy a tanulók tisztában legyenek azzal, milyen alapvető információkat kell tartalmaznia egy ilyen dokumentumnak, és azokat hol és hogyan tudják megkeresni. Mindezeken túl persze az is fontos volt, hogy legyenek képesek összeállítani az információkat egy olyan dokumentummá, mely minden lényeges tartalmi elemet tartalmaz.
Az elkészült munkák alapján biztos vagyok benne, hogy akinek a szakmai vizsgán a házirendről kell majd beszélnie, nem fog megrettenni, mert a tartalom alapos megismerése után volt lehetőség és idő a megfelelő gyakorlásra, majd a tartalmi elemek házirenddé való építésére.
A következő témánk az adatkezelés és az erre vonatkozó szabályzat lesz. Már tudom, hogy a nyílt oktatás stratégiájára fogom építeni, azaz a tanulóimmal közösen fogjuk kitalálni az oktatási folyamatot…
Írta: Modla Réka, saját blogján: http://tanulotanar.blog.hu/2016/11/21/a_leheto_legjobb_strategia