Ahogy én látom az iskolámat 4. rész
Ebben a sorozatban a SZÁMALK-Szalézi pedagógia szakirányon tanuló diákjainak írásait, gondolatait osztjuk meg. Tanulóink szemszögéből mutatjuk be iskolánkat és leginkább azt, hogy mit kaphat az, aki a pedagógiai képzést választja nálunk.
A döntésem, hogy a SZÁMALK-Szalézi Szakgimnáziumban fogok továbbtanulni eleinte nem volt egyértelmű. Mondhatni az utolsó pillanatban döntöttem az iskola mellett. Nem voltam tájékozott, és őszintén az évnyitó beszéden hallottam először az iskola szellemiségéről és látásmódjáról, ami azonnal szimpatikussá vált nekem.
Mint gimnáziumból kikerült diák, természetesen sok tekintetben folyamatosan összehasonlítottam az iskolát az intézménnyel ahonnan jöttem. Természetesen nem csak kimondottan azzal a bizonyos gimnáziummal, hanem egyéb általam ismert iskolák működésével.
Az eddigi tapasztalataim szerint a SZÁMALK ragaszkodik az évnyitón elmondott elvekhez, és ezt főleg a pedagógusok hozzáállásán vettem észre.
Lehetséges, hogy ez túlzón fog hangzani, de úgy érzem, hogy önállóságra képes emberként vagyok kezelve, és nem irányításra szoruló entitásként.
A másik lényeges különbséget ugyanúgy a pedagógusokkal kapcsolatban vettem észre.
Fontosnak tartom, hogy merjek beszélgetni a tanárommal, akár nem a tananyaggal kapcsolatos témáról is, mivel hiszem, hogy a tanulás folyamata aközben is történhet.
Az etananyag felület szokatlan volt és az elején problémát okozott, de kezdek beletanulni. Úgy érzem ez jobb módja a tanulásnak. Az órák nem csendben történő jegyzeteléssel telnek (rosszabb napjaimon a jegyzetelést megunva már azzal se), hanem interaktívabb fejtegetés zajlik, amiből a diákok is kivehetik a részüket.
Ez kezdetben nehézséget okozott, mert nem erősségem a nagyobb közönség előtt való felszólalás. De így legalább van lehetőségem fejleszteni ezt a képességet. Illetve a beadandók segítenek abban, hogy a határidőkhöz is lassan, de több-kevesebb sikerrel megtanuljak alkalmazkodni.
Fontosnak tartom, hogy arról is írjak milyennek látom a létesítmény kinézetét és kialakítását ahova minden hétköznap járok. Alapvetően az iskola épülete eltér attól a hangulattól amit én otthonosnak érzek. Az üvegtáblák és a hófehér falak a ridegség és a kimértség érzését keltik bennem. Viszont abból a szempontból előnyös, hogy mivel sterilnek és igényesnek érzem a környezetet, ezért próbálok hozzá alkalmazkodni öltözködésügyileg, ami jó hatással van a közérzetemre.
Azzal a céllal jöttem a pedagógia és családsegítő szakra, hogy jobban megismerhessem magamat és a külvilág viselkedését.
Ez az elvárásom kielégülni látszik, persze ez egy nagyon hosszadalmas (végtelen) folyamat. Nem egyértelmű, hogy mindenképpen gyerekekkel szeretnék foglalkozni a továbbiakban. Ezen a szakon viszont nagyrészt a gyerekekről tanulunk, de úgy gondolom, hogy nem sokban térnek el egymástól a gyermek és a felnőtt viselkedésének az indítékai. Meg persze az is előnyös, ha a viselkedésformáknak a gyökereivel ismerkedek meg először, és ez jó alapot fektethet le a további ismereteknek.
Azt tapasztaltam, hogy az órák témája legtöbb esetben leköti a figyelmemet, és ezt jelzésnek tekintem a továbbtanulás szempontjából. Összességében két-három hónappal ezelőtt kétségbeesett voltam és sokkal bizonytalanabbnak éreztem a jövőmet mint most.
Öntudatosabb vagyok és kiegyensúlyozottabb, és ezt úgy érzem részben az intézménynek is köszönhetem.
Téged is érdekel a pedagógia és úgy érzed, szívesen helyezkednél el ezen a pályán? Tájékozódj részletesen a pedagógiai munkatárs képzésünkről, és iratkozz be személyesen keddenként 10-14 óra között, vagy online a következő linkre kattintva.