A Pannon Egyetemen hallgattunk előadásokat a Programozzunk Robotot! projekt keretében
A veszprémi Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Karát a „Programozzunk robotot!” projekt keretében látogattuk meg.
1,5 órás utazásunk után nagyon kedves csapat fogadott minket, akik tartottak egy kis bemutatót Veszprém városról, azok előnyeiről és hátrányairól. Mindezt az egyetem legfelső emeletén tették, ahol a kilátás egészen csodálatos, hisz nem csak a város nagy részét lehet látni, de a messzebb lévő dombok és hegyek is eszméletlen látványt biztosítanak.
A délelőtti órákban érdekes előadásokat volt lehetőségünk meghallgatni az egyetemen, amik mind kapcsolatban álltak a programozással, és robotikával.
Kezdésnek a Mesterséges Intelligencia és a „sima” robotok közötti különbségeket vetették fel, illetve hogy milyen nagy mennyiségű információ és adat létezik a világon, amelynek feldolgozására az emberiség jelenleg még képtelen. De erre a problémára kezdünk egyre jobban rájönni, és emiatt az adat tudósok (Data Scientists) nagyon nagy szerepet kapnak a mai világban, hogy ezeket az adatokat értelmezni és hasznosítani tudjuk.
Betekintést kaptunk a Mélytanulásról (Deep Learning) is, hogy értsük hogyan valósítható meg a Mesterséges Intelligencia. Bemutatták a képek feldolgozási lehetőségeit programok által, és annak történetét. Itt szó volt az arcfelismerő programokról is, azok pontosságáról. Például egy mai program jobb arányban képes helyes választ adni két személy összehasonlításánál, mint az ember. Képes az emberi szem íriszét is olyan aprólékosan összehasonlítani, hogy teljes azonosságot tud felmutatni 2 kép között egy azonos személyről, amik sok év különbséggel készültek.
Előadást hallgathattunk az informatikai neurális hálózatokról, amely nagyon hasonlít a biológiai neurális hálózatokra. Gyakorlatilag adatok feldolgozása során képes tanulni a gép. Egy ehhez kapcsolódó téma a Genetikus Algoritmusok, ami pedig nagyon hasonlít az emberi evolúcióra, és annak modelljét követi. Ezek használatával képes a gép egy adott feladatot elvégezni sok-sok generáción át. Az elején a feladat megoldásának közelébe se kerül, de generációk haladásával, egyre jobban fejlődik, egészen addig, amíg a rá kiszabott feladatot képes elvégezni. Erre rengeteg példát is láthattunk, ezekből egy pár: egy úton haladó autó vezetése, anélkül hogy falnak ütközne, vagy a mario játék játszása emberi beavatkozás nélkül.
Szünetekben, és délben rengeteg finom süteménnyel volt dolgunk, amelyet illően pusztított is a csapat, emellett fogyasztható volt a színtelen, szagtalan folyadék is, amelyet más néven víznek is nevezünk.
Ebéd után volt pár kézzel foghatóbb előadásunk is, ahol bemutatták a Mindstorms robotok programozásának alapjait. Lehetőségünk volt az Elektromérnöki részlegre is betekinteni, ahol rengeteg érdekes dolgot mutattak, amiből párat kiemelnék: Zenedoboz, ami floppy és cd/dvd meghajtók összehangolt mozgásának segítségével képes volt lejátszani zenéket.
Oscilloscope, amin egy animációt láthattunk, a hang segítségével, ez vitte a pálmát nálam ezen az elektromérnöki részen!
És az est fénypontja a kakaó előállítási folyamatának bemutatása volt. Érdekesség: Míg a boltokban a kakaók többsége 20% alatti kakaóport tartalmaz, addig az egyetemen volt rá példa, hogy 40%-os kakaót készítettek.
Már csak emiatt is érdemes lehet hallgatónak lenni a veszprémi egyetemen!
Írta: Hüse István
További tanulói vélemények:
„ Egy kalandos utazás az emberiség határtalan fantáziája felé, amely megmutatja, hogy gondolkozásunk és kreativitásunknak csak magunk szabunk határt. Szerintem hasznos és információdús előadásokon vehettünk részt, mely bebizonyította számomra, hogy a tudomány még mindig robbanásszerűen fejlődik, és titkait csak az elszánt emberek fejthetik meg.
Jó volt látni, hogy a régi dolgok sem lettek elfeledve, és még a floppyk is hasznosak tudnak lenni még a zene terén is.
Barátságos fogadtatásban vehettünk részt, meglepetés „kakaógyár” látogatással, és a robottechnológia világával.
Köszönjük a lehetőséget !”
Magdó Zoltán
„Én egy kicsit másra számítottam. A legelején úgy éreztem magam mintha egy nyílt napon lennék, bemutatták a várost, meséltek kicsit Veszprémről. Majd jöttek az előadások. Az első előadás még egész izgalmasan indult, de nagyon általános információkat kaptunk. Bár az előadó mondott példákat, de inkább tűntek ezek kósza megjegyzéseknek, mintsem tényleges adatoknak, tényeknek. Csak addig jutottunk el, hogy attól mesterséges egy intelligencia hogy gondolkodik, de hogy mi számít tényleges gondolkodásnak azzal már nem foglalkoztunk. A második előadás túl száraz volt. A 3. előadó érdekes is lehetett volna, de a rengeteg szakszóhasználat miatt elég könnyen el lehetett veszteni a fonalat. A gyakorlati órákon jobban örültem volna, ha az egyetem rengeteg saját készítésű robotját mutatták volna be. Így megismerkedtünk azzal a robottal, amit mi is fogunk majd használni a projektünk keretében.”
Mester Ádám
